“ Lépésről, lépésre” iskolai program

 Az 1998/99-es tanévtől a Lépésről, lépésre iskolai programmal dolgozunk felmenő rendszerben az alsó tagozatban. Ezzel a programmal megkönnyítjük az óvoda és az iskola közötti átmenetet.

A módszer a hagyományos tantárgyi és órai kereteket a gyermekek életkori sajátosságaihoz és szükségleteihez alakítja át. A tradicionális osztálytermeknél barátságosabb, a tanuláshoz kellemesebb környezetet nyújt.

A teremben megfelelő tevékenységi sarkokat alakítunk ki: alacsony polcrendszerek segítségével író-, olvasó-, matematika-, művészeti- és természeti központokat rendezünk be. A különféle területekhez tartozó taneszközök a megfelelő sarkokban állnak a gyerekek rendelkezésére. Az osztály közös beszélgetéseire, mesehallgatásra egy nagy szőnyeg nyújt lehetőséget. Körben a terem falain a gyermekek szemmagasságában a tanultakhoz kapcsolódó képek, feliratok, táblázatok, gyermekmunkák vannak, sehol sincs öncélú dekoráció, minden ábra kép a tanulást segíti.

A házi feladat fő célja, hogy a gyerekek és a szülők közötti kapcsolatot ápolja: közösen megoldható játékos, de oktató jellegű feladatokból áll. A tanultak rögzítése, gyakorlása az iskolában történik.

A gyermekek a hagyományostól eltérően használják taneszközeiket, tanszereiket. Minden ami a tanulást szolgálja, megtalálható a teremben, szabadon használható, a tanítók irányítása mellett a gyermekek önállóan tartják rendben őket, aktívan részt vesznek a rendrakásban, takarításban.

A tanulás kiemelt pillére az integrált oktatás: közös osztálytémák-projektek elkészítése. A projekt egy-egy fogalom köré gyűjti, rendezi a műveltségi területek elsajátítandó anyagát. Egy tanítási év alatt 3-4 átfogó témát dolgoznak fel ( pl. fák, vár, gesztenyefa, család, ) A témákhoz kapcsolódó matematikai, természeti ismeretek, mesék, versek, énekek, művészeti alkotások összegyűjtése, megismerése, alkalmazása változatos lehetőséget kínál az ismeretszerzésre, a készségek fejlesztésére, az egyéni és kooperatív tanulásra.

A kommunikáció készségének elsajátítását célozza az egyéni naplóírás, saját könyv készítése, a szituációs drámajátékok, a bábozás, az élmények elmondása, a mesemondás.

Mindezek a módszerek a gyermekek számára érdekessé, változatossá teszik az iskolai oktatást. Sok önálló munkára adnak lehetőséget, komplex gondolkodásra, rendszerező, szisztematikus munkára késztetnek. A megismerés, a tudáskeresés öröme egész éven át megmarad, a tanulás, az iskola egyetlen gyerek számára sem válik gyötrelemmé, hanem állandó örömforrás.

A tanulók értékelése a hagyományos osztályozást elveti: a tanító félévenként mindenkiről írásos pedagógiai véleményt készít. A tanulás motiválására a pozitív megerősítés, visszajelzés szolgál. Abból a természetes életkori sajátosságból kiindulva, hogy a gyermekek öt-hat éves korukra igen nyitottak, tudni és tanulni vágyók lesznek, a hibázást nem büntetik, hanem a feladatok ellenőrzésekor a helytelen megoldásra a tanító felhívja a gyermekek figyelmét, megbeszélik, hogyan jutott rossz eredményre, hogyan lehetne javítani. Ezek a megbeszélések lehetővé teszik a gyermek tanulási, gondolkodási stratégiáinak a megismerését, lehetőséget adnak az egyéni fejlesztésre. A dicséret sohase nyilvánul meg tárgyi jutalomban, nincs jegy, piros pont stb. Így a gyerekek félelem és stressz nélkül sajátítják el a tudnivalókat. A tudást, a rendet, a jól végzett munkát értékeli. A közösen hozott osztályszabályokat betartják. Ebbe az osztályba járó gyermekek fegyelmezettek, egymás felé nyitottabbak, segítőkészek, elmélyülten és odaadással dolgoznak.

Vissza